Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Filozófiák a törésteszten – Ateizmus (1. rész)

Filozófiák a törésteszten – Ateizmus (1. rész)

Az ateizmus napjainkra elérte évezredes filozófiai fejlődésének csúcspontját. Uralkodó világnézetté nőtte ki magát, már-már szinonimája a tudományos és racionális kifejezéseknek. Az ateisták körében gyakori az a meggyőződés, miszerint ők nem hisznek, hanem tudnak, intellektusuk tiszta, azaz objektív tudományos tényekre alapozzák világnézetüket, és erkölcsük fejlettebb a vallásos emberek erkölcsénél, hiszen egy büntető Isten vagy karmikus megtorlógépezet tagadása ellenére is képesek a becsületességre.

Az ateizmus alapállása szerint nem létezik más, csak anyag. Az anyag tudattalan energia, ami kvantumhullámok vagy pontszerű részecskék formájában jelenik meg. Az anyag alkotta univerzum zárt rendszer. Ha létezne is valamiféle transzcendens, anyagon túli energia vagy isten, a tudomány eredményei alapján nincs okunk azt feltételezni, hogy bármiféle kapcsolata is volna a mi zárt fizikai rendszerünkkel. Ennélfogva a transzcendens számunkra praktikusan nem létezik.

Négy jelenségcsoportról kell bizonyítanunk, hogy létük megmagyarázható pusztán anyagi alapon. A négy jelenségcsoport a tudat, az anyag, az élet, és a fajváltozatosság. A következő pár részben ezeket veszem górcső alá.

——————-
——————-

Első jelenségcsoport: a tudat

Tapasztalunk – kevés dolog természetesebb az öntudatnál, és semmi sem áll olyan közel hozzánk, mint önnön tapasztalóképességünk – az öntudat mégis egy rendkívül rejtélyes dolog. Az ateizmus feltételezi, hogy tudattalan idegsejtek egy megfelelő csoportosulása öntudatára ébredhet. Azonban szögezzük le, hogy ezt még csak elviekben sem lehet bizonyítani, hiszen a tudatosság szubjektív, nincs hozzáférésünk mások élményéhez. Tételezzük fel, hogy létrehoznak egy mesterséges agyat vagy virtuális intelligenciát, ami tökéletesen utánozza egy öntudattal bíró lény viselkedését. Lehet, hogy öntudatára ébredt, de az is lehet, hogy csak összetett programokat futtat, automatikusan. Mesterséges intelligenciánk úgy is válaszolhat a legösszetettebb kérdésekre, védheti az „életét“ és törekedhet a szaporodásra, hogy annak a legcsekélyebb mértékben is tudatában lenne. Az ateisták tehát sosem bizonyíthatják be, hogy tudattalan elemek bármely kombinációja tudatot eredményezhet.

Azonban a legalapvetőbb tény, hogy mi tudatosak vagyunk. Vajon miért? Ha evolúciós fejlődés termékei vagyunk, lehetnénk öntudatlan biorobotok is. A tudatosság nem növeli a fitneszünket, az érvényesülésre való képességünket. Az evolúció csak az életet segítő tulajdonságokat támogathatja és alakíthatja ki, az öntudat pedig nyilvánvalóan nem tartozik ebbe a kategóriába. Magyarázható egyáltalán a tudatosságunk anyagi módon?
Az ateista világnézet talán legerősebb alapja az a megfigyelés, hogy az agy változásai automatikusan magukkal vonják az elme változását is. A kábítószerek hangulatváltozásokhoz és hallucinációkhoz vezethetnek, a különféle agyi területek pedig funkciókhoz köthetők, így például a beszédközpont károsodása a beszédkészség elvesztéséhez vezethet – ezek a tapasztalatok juttatnak sokakat arra a következtetésre, hogy az elme egyedül a fizikai agy megnyilvánulása.

Csakhogy a folyamat visszafelé is működik – gyakran az elme hat a fizikai agyra és testre. Tagadhatatlan példák erre a pszichoszomatikus rendellenességek, amikor az elme hatására ütköznek ki a testen bizonyos betegségek tünetei, vagy a placebo tabletta, ami nulla hatóanyagot tartalmaz, mégis meggyógyítja a félrevezetett beteget, akinek nagy hite van benne. Az agy egy elképesztő tulajdonsága az is, hogy véglegesen megsemmisült területek funkcióit képesek megtanulni más agyterületek. A tudósok jelenleg nem értik, ez hogyan lehetséges, de logikus arra következtetni, hogy az elme szervez át bizonyos idegsejt-kapcsolatokat. Az agy és elme tehát kölcsönös hatást gyakorolnak egymásra, ergo éppen úgy eredményezheti az agyműködés az elmeműködést (ateizmus), ahogy az elmeműködés az agyműködést (idealizmus).

Az eddigiekből gondolhatnánk, hogy az ateista és idealista világnézet ugyanolyan erős. Ez azonban koránt sincs így.

Az ateista tudatmagyarázat matematikailag sem működik. Ha egy atomnak nulla tudata van, mennyi tudata lesz két összekapcsolódott atomnak? Tíznek? Ezernek? Milliónak? A nullát bármekkora számmal szorozzuk is, nulla marad. Bármennyi tudattalan atom is kapcsolódjon össze, a végeredmény nulla tudatot kéne hogy eredményezzen.

Az ateisták szerint azonban a tudat okát nem az atomok mennyiségében, hanem elrendezésében kell keresni. Ha igazuk van, léteznie kell egy olyan területnek az agyban vagy működésnek a funkcióban, amely mindig összefügg a tudatosulással. Ma azonban már bizonyosan tudjuk, hogy számos tapasztalatunk nem magyarázható pusztán az agyműködéssel.

Vegyük például a látás folyamatát. Számszerűsíthetjük az általunk figyelt objektumokról visszaverődő fény hullámhosszát, és azt a mechanizmust is leírhatjuk, megfigyelhetjük, ahogy a fény kémiai reakciókat vált ki a szem retinahártyáján. Elvileg végigmozizhatjuk, ahogy a retinahártyáról származó ingerület végigfut az idegpályán, majd az agy adott területein kémiai reakcióba lép az idegsejtekkel. Az agy eltérő területei dolgozzák fel a színeket, a mélységérzetet, a mozgást stb., és (most tessék figyelni!) ezek a feldolgozott adatok a későbbiekben egyetlen agyterületen sem összegződnek. Mégis egy időben tapasztaljuk a színeket, a mélységérzetet és a mozgást. Hogyan lehetséges ez? Az agyban nem összegződnek az adatok, a tapasztalatunkban mégis összegződnek. Ezt csak egy módon magyarázhatjuk: egy fizikai agyon túli médiumban történt meg az adatok összegzése.

A tudat természetnének kérdését tovább misztifikálja a tudatunk információt szelektáló képessége. Habár milliónyi jel érkezik az agyunkba minden egyes pillanatban, mégsem vagyunk tudatosak az összesről. Például az érfal nyomásérzékelő receptorai folyamatosan közvetítenek információt, ami nagyon fontos a test homeosztázisának fenntartása érdekében – ez az információ mégsem jut el a tudatig semmilyen érzékelhető formában. Ezzel szemben egy szín érzékelése számos, múltban megszerzett emléket és hangulatot képes előhívni a memóriánkból. Hol a határ a tudatos és nem tudatos agyi folyamatok között? Hol van, és mi az a dolog, amiről kijelenthetjük: „igen, ez felel a tudatosságért!” Nem csak arról van szó, hogy még nem találták meg, de idővel megtalálhatják. Már bebizonyosodott, hogy az agyban nincs olyan lokalizálható hely vagy funkció, amely magyarázatot adna a tudatosulásra.

Végezetül rámutatnék Dr. Wilder Penfield, a Princeton Egyetem Nobel-díjas orvos-fiziológusa agysebészeti beavatkozásaira. A motoros kéreg különböző területeinek elektromos érintésével próbálta kideríteni, hogy adott agyterületek melyik testrészek mozgatásáért felelősek. Amikor egy beteg motoros kérgének bizonyos területét ingerelte, az alany karja felemelkedett, mégpedig annak akarata ellenére – csupán szemlélte az „önálló életre kelt” végtagját. Ez esetben tehát nem volt kapcsolat a motoros kéreg és a tudatosság között, azonban tudatosan is tudjuk emelgetni a karunkat, amikor viszont van kapcsolat!

Penfield kísérleti eredménye nem zsákbamacska, sőt – kőkemény természettudományos tény, ami bizonyítja a tudat és az agy különállóságát. A tudatosság nem az agytevékenység következménye, hanem egy attól különálló létezésre képes jelenség.

Egyes ateisták, mint például Karl Popper az imént említett példák miatt arra a következtetésre jutott, miszerint az elme valóban a fizikai agy biológiai és funkcionális határain túl valósul meg – azonban állította, hogy az elme akkor is az anyag egy speciális, még felfedezésre váró formája. Ezt vizsgáljuk meg a második részben – tarts velem!

/Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top