Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Intelligens tervezés vs. darwini evolúció IV.

Intelligens tervezés vs. darwini evolúció IV.

Tegyük fel, hogy a P. falciparum nem ilyen szapora, azaz egy betegben nem születik meg átlagosan egybillió sejt, csak egymillió? Mennyi idő múlva bukkanna fel ebben az esetben a klorokin rezisztencia? Ha minden más tényező megegyezne, akkor mintegy egymillió év alatt. Hasonlóan: ha a lottón a játékosok száma az egymilliomod részére csökkenne, akkor a győztes felbukkanásához szükséges idő egymilliószor hosszabb lenne.

Az egyszerű példa nyilvánvaló következményt von maga után. Azok a fajok, amelyek a maláriánál kisebb populációval rendelkeznek, arányosan lassabban fejlesztenek ki olyan mutációs szakaszt, ami összetettségében megegyezik a malária klorokin rezisztenciát okozó változásával. Nevezzük el az ilyen eséllyel (1 a 10 a huszadikonhoz) bekövetkező mutációs szakaszt a „klorokin-komplexitás szakasznak, rövidítve CCC-nek (chloroquine-complexity clusters). Mivel a malária egysejtű, sokkal nagyobb számban jelenik meg, mint bármelyik látható méretű állat vagy növény.

Most vegyük górcső alá az embert, mégpedig a darwinisták szemüvegén át: számításaik szerint a világon eddig sokkal kevesebb, mint 10 a huszadikon ember született meg. Hány humanoid születhetett meg összesen az ember fejlődési vonalának teljes tízmillió évében? Ha a humanoidok átlagos generációváltásának idejét lefelé kerekítve óvatosan tíz évnek vesszük, akkor az utóbbi tízmillió évben a legjobb esetben is mintegy egybillió (10 a tizenkettediken) emberszabású élőlény élhetett összesen. Ez soknak tűnhet, de még mindig sokkal kevesebb, mint ahány parazitának kellett megszületnie ahhoz, hogy felbukkanjon a klorokin rezisztencia. A kettő aránya egy a százmillióhoz… Ez azt jelenti, hogy annak a valószínűsége, hogy a Homo sapiens csak egyetlen CCC mutációra szert tegyen, akkora, mint hogy valaki a lottón egyetlen szelvény megvásárlásával nyerjen.

Átlagban egy ilyen véletlen mutációhoz (az emberek körében) százmilliószor tízmillió évre lenne szükségünk. Mivel ez az idő sokkal hosszabb, mint az univerzum élettartama, ésszerű azt a következtetést meghozni, hogy: a malária klorokin rezisztenciáját előidéző génváltozáshoz hasonlóan összetett mutáció az elmúlt tízmillió év során nem jöhetett létre darwini evolúcióval.

Ha nem csak az emberekre figyelünk, akkor az esélyek így alakulnak. A modern emlősöknek mintegy ötezer faja van. Ha minden fajra átlagosan egymillió élőlényt számolunk, és minden új generációhoz átlagosan egy évre van szükség, valamint már kétszáz millió év óta ez történik, akkor a CCC megjelenésének valószínűsége mindösszesen egy a százhoz lenne.

Gondoljunk bele ebbe egy pillanatra. Ha darwini mechanizmus hozta létre az emlősöket, akikről úgy gondoljuk, hogy a hüllőktől származnak, majd a legváltozatosabb fajokra váltak szét (például a denevérek, a bálnák, a kenguruk és az elefántok), az egész folyamat során nem találkoztak egyetlen CCC összetettségű mutációval sem! Igen szigorú darwinista kell legyen valaki, aki elhiszi, hogy az emlősök evolúciója megtörténhetett CCC összetettségű mutációk nélkül is.

A következtetésem talán zavart okozhat valakinek. A CCC bekövetkezésének esélyét – egy a százmilliárd milliárd (10 a huszadikonhoz) – ugyanis úgy becsültük meg, hogy megnéztük, hány malária parazitának kellett megszületnie egy bizonyos fehérjét érintő kettős mutáció megszületéséhez. De sok ezer más fehérje is van egy szervezetben, és nagyon sokféle mutáció létezik azon kívül, hogy aminosavak cserélődnek ki – akkor miért ne lehetne sokkal nagyobb esélye valamilyen kedvező, összetett mutáció felbukkanásának, mint a korábban külön tanulmányozott speciálisan összetett mutációé?

A tárgyalt mutáción kívül világszerte sokféle más mutáció is felbukkant a kiterjedt malária populációkban. Várhatóan a malária minden egyes fehérjéjében, minden pozícióban történik mutáció – mégis: a malária összes fehérjéjében bekövetkező minden lehetséges mutáció típus közül csak nagyon kevésnek van arra képessége, hogy segítséget nyújtson a klorokin ellen, és ezek között csak egy, a PfCRT valóban hatékony. A természetes kiválasztódás szédületes mennyiségű variációt szűr meg, de ezek közül csak egy maroknyi előnyös. Így egy CCC nem csak annak az esélye, hogy egy bizonyos fehérje megfelelő mutációra tegyen szert, hanem minden bizonnyal az egész élőlény számára ekkora az esély, hogy egy hatékony mutáció létrejöjjön.

De a helyzet még rosszabb…

Az evolúció számára nem a klorokin rezisztencia kifejlesztése a legnehezebb feladat, hiszen a malária sikeres volt ezen a téren. Ám sok más akadályt nem tudott leküzdeni, mint például a sarlósejtes hemoglobint. Vajon a darwini evolúciónak mi jelenthetne ilyen legyőzhetetlen akadályt?

Először nézzük a kérdést ilyen irányból: mi van akkor, ha egy lottójáték megnyeréséhez nem egy, hanem két szelvény helyes számait kellene eltalálni? Az előzőhöz képest hatványozottan kisebb az esély, durván százmillió a négyzeten. Ebben az esetben (ha minden más tényező azonos marad), csak sok millió év után nyerhetne valaki. Két szükséges, de független mutáció elérésének esélye a szorzata annak, amennyi a két különböző mutációé külön-külön. Mi a helyzet, ha a földi élet történetében olyan probléma merül fel, ami kétszer olyan összetett mutációs szakaszt igényel a megoldáshoz, mint a CCC? (Hívjuk ezt kétszeres CCC-nek). Ha például ahelyett, hogy elég lenne a malária klorokin rezisztenciájához néhány aminosav cseréje, ennek a duplájára lenne szükség? Ilyenkor a CCC esélyének a négyzete lenne az esély, tehát 10 a huszadikon helyett 10 a negyvenediken.

Az University of Georgia tagjainak számítása szerint a Földön minden évben összesen körülbelül 10 a harmincadikon baktérium születhet meg. (A baktériumok messze a legnagyobb számban létező élőlények a Földön.) Ha a világ teljes néhány milliárd éves időtartalma alatt ez a szám ugyanennyi volt, akkor egy kicsit kevesebb, mint 10 a negyvenediken sejtet kapunk, ami tehát még éppen nem éri el azt a számot, hogy elvárhassuk egy kétszeres CCC megjelenését. Levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a világ teljes időtartalmát is figyelembe véve valószínűtlen, hogy egyetlen dupla CCC megjelenjen.

Még egyértelműbben fogalmazva: A dupla-CCC egy olyan ésszerűen kijelölhető határa a földi élet evolúciójának, amelyben az összes élőlényt figyelembe vettük. A Földön nem várhatjuk el egyetlen élőlénytől sem, akármikor is született meg az élet teljes története során, hogy ilyen esemény bekövetkezzen nála. Ha tehát mégis találunk olyan élőlényeket, amelyek megjelenése egy vagy több dupla CCC-t feltételez, akkor levonhatjuk a következtetést, hogy ezek az élőlények valószínűleg nem darwini folyamattal jöttek létre.

Ahogy látni fogjuk, ilyen tulajdonságokkal rendelkező élőlények tömege hemzseg a világon. A következő részben megvizsgálunk pár ilyen példát!

Folyt. köv. /Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top