Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Gondolatok az evolúcióról

Gondolatok az evolúcióról

Korunkban a matematikai axiómák mellett bevezettek még egy “megkérdőjelezhetetlen” igazságot: az evolúció univerzális elvét, amivel egyaránt magyarázható az anyag, a kozmosz, az élet és a tudat eredete. Nincs szükség semmiféle Istenre vagy tudatos tervezésre – az anyag önszervező képessége szépen-lassan mindent kialakít az idő múlásával.

Csakhogy egyáltalán nem bizonyított, hogy az anyag önszervező képessége túlmutatna a kristályszerkezetek összetettségén.

A zseniális, rövid élete végére tizenhárom nyelvet is elsajátító Sir William Jones a 18. század végén a brit gyarmatbirodalomhoz tartozó Bengálban szolgált másodbíróként. Szabadidejében feltérképezte Ázsia nagy részét, megtanulta többek között a szanszkrit nyelvet, és behatóan tanulmányozta a védikus irodalmat. Kutatásai arra a meggyőződésre juttatták, hogy a szanszkrit nyelv közeli rokona a latinnak és a görögnek, továbbá távolabbi, de tagadhatatlan hasonlóságot mutat a perzsával, a góttal és a keltával – sőt, nyelvi gazdagsága felül is múlja azokat. A következő két évszázad nyelvkutatása csak megerősíteni tudta ezt, így a rokonnyelveket az úgynevezett indoeurópai nyelvcsaládba sorolták.

Jones elmélete szerint mindezeknek a nyelveknek volt egy közös őse, amiből később a szanszkrit kifejlődött. A későbbi nyelvészeti spekulációk ezt a hipotetikus nyelvet protonyelvnek nevezték el, aminek létezését azonban semmilyen lelettel vagy egyéb forrással nem sikerült alátámasztani. A nyelvészek mind a mai napig képesek számos nyelveket érintő kérdésről torokra menő vitát folytatni, de abban valamennyien egyet értenek, hogy a szanszkrit a legősibb (és egyben leggazdagabb, legkifinomultabb) ismert indoeurópai nyelv.

A tényállás tehát a következő: ha evolúciós “fejlődési” ábrát rajzolunk a szanszkrittól a legmodernebb indoeurópai nyelvekig (például az angolig), akkor azt láthatjuk, hogy az időben távolabb keletkező nyelvek gazdagabb szókincsűek és nyelvtanilag összetettebbek az időben hozzánk közelebb eső nyelveknél – ez pedig éppen ellenkezője annak, amit az evolúciótól várnánk.

Vajon mi a szanszkrit őse? Ha eljátszunk a gondolattal, a szanszkrit elődje egy még színesebb és gazdagabb nyelv kellett, hogy legyen, aminek volt egy annál is szofisztikáltabb előzménye és így tovább a végtelenségig – ez a forgatókönyv nem ad racionális magyarázatot a szanszkrit eredetére. Ráadásul – mint már említettük – semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésünkre arról, hogy létezett volna a szanszkritnak bármiféle (akár bonyolultabb, akár primitívebb) prototípusa.

De hadd mutassak rá még egy lehetséges alternatívára:

A hindu hagyomány szerint a szanszkrit nem emberi találmány, hanem a dévák nyelve – a dévák egyféle emberfeletti entitások, kisbetűs istenek, akik az univezum irányításáért felelnek. Ahogy az emberi lények is bizonyos dévacsoportok devolúciós eredményei, korunk emberi nyelvei a szanszkrit devolúciós eredményei.

Éppen ezért hiába is keressük a protonyelvet, az nem létezik – ahogy nem találjuk a homo sapiens ősét sem, hiszen azt nem a majmok között kell kutatnunk.

Meggyőződésem szerint tévedés az evolúciónak akkora hatófokot feltételezni, mint amit tulajdonítanak neki: az irányítatlan természeti törvények maximum annyi evolúcióért felelősek, mint amennyi devolúcióért – egyszer lent, egyszer fent. Születés, halál, fejlődés, hanyatlás. Az élet, a nyelvek, vagy bármi létező eredete nem magyarázható kizárólag az evolúcióval – a tudattalan történések inkább a devolúció irányába tartanak, és csak egy dolog képes a rendszereket evolválni: a tudat, ami örök, és ami nem az evolúció terméke, hanem éppen ellenkezőleg: az evolúció forrása.

/Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top