Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Az ateizmus este a… varázslattal (3.rész)

Az ateizmus este a… varázslattal (3.rész)

Folytassuk a hangzatos propaganda anyag analízisét, mely szerint:

Ateizmus: tudás arról, hogy

– szellemek nem léteznek,
– a halállal mindennek vége,
– a varázslat csalás,
– a jó és rossz relatív, és
– a tudatossághoz nélkülözhetetlen az agy.

Cikksorozatomban ezeket az állításokat veszem górcső alá. Ez a harmadik cikk, így célkeresztben a harmadik állítás, miszerint:

3. A varázslat csalás

Az ateisták szerint a varázslat egy fizikai törvényeket áthágó jelenség – de ilyen jelenség nyilván nem létezhet. Nézzük hát…

A Princeton University mérnöki karának pincéjében található egy alig észrevehető ajtó, rajta egy felirattal: PEAR. Az ajtó egy fával burkolt iroda komplexumhoz vezet, tele számítógépekkel és izgalmas masinákkal. A masinák között találhatunk egy falra szerelt hatalmas dobozt, ami plasztikkal fedett.

A dobozt véletlen mechanikai zuhatagnak hívják. (Lásd az illusztrációt.) A műanyaggolyók a doboz tetején lévő nyíláson keresztül jutnak be, majd ahogy lefelé esnek, mindig beleütköznek a sorokba rendezett műanyagszögekbe, hogy végül a tizenkilenc gyűjtődoboz egyikébe pottyanjanak. Ha egyetlen golyót dobunk le, úgy tűnik, többé-kevésbé a véletlenen múlik, hogy a szögek melyik oldalán folytatják útjukat, amikor ütköznek azokkal. Ám ha többször ütközik, a folyamatos jobbra vagy balra tartás ritkábbá válik, ezért több golyó kerül a központi gyűjtőfakkokba, mint a szélekre.

Miután mind a 9000 golyó bejárta útját, az ismerős haranggörbét rajzolják ki. A nagy számok törvénye szerint sok függetlenül lezajló véletlen esemény összege mindig egy Gauss görbét rajzol ki.

Viszont a berendezés nem a nagy számok törvényét hivatott demonstrálni. A PEAR mozaikszó eredete a Princeton Engineering Anomalies Research név (Princeton Technikai Anomáliák Kutatása). A labort Robert Jahn alapította, abból a célból, hogy olyan mentális jelenségeket kutasson, amelyek túllépnek az ortodox tudomány határain.

A véletlen mechanikai zuhatagot arra használták, hogy minden fizikai beavatkozás nélkül az emberi elme képességét vizsgálják a fizikai eseményekre. Ezt a feltételezett képességet pszichokinézisnek nevezik a görög elme és mozgás szóösszetétel alapján. Newton a gravitációt ilyen erőnek tartotta (elég nagy bajba is került emiatt). Manapság viszont beigazolódni látszik a pszichokinézis létezése.

Az úgynevezett EPR paradox (EPR – az elnevezés Einstein, Podolsky és Rosen neveinek kezdőbetűiből áll) egy 1935-ben dokumentált jelenség, amit azóta számtalanszor megfigyeltek már reprodukálható kísérletek keretein belül.
A paradox szerint, ha két elemi részecske kölcsönhatásba lép, majd szétválnak, továbbra is fennmarad közöttük egy kapcsolat – például két foton polarizációs állapota mindig azonos lesz. Az EPR ellentmond a relativitáselméletnek, mely szerint a fény sebességénél gyorsabb hatás nem létezik – ugyanis az összefonódott részecskék egyikének változását azonnal követi annak párja is, függetlenül a köztük lévő távolság mértékétől. (Egy Genfi Egyetemen végrehajtott kísérleten azt mérték ki, hogy a kölcsönhatás sebessége legalább a fénysebesség tízmilliószorosa!)

Az EPR szükségszerűen veti fel azt a kérdését, hogy nem szövi-e át az univerzumot, annak minden objektumával együtt – beleértve az emberi tudatosságot is, ami szintén az univerzum része – valamiféle rejtett kölcsönhatási hálózat?

Erre vonatkozó kísérletsorozatot publikált Grinberg-Zylberbaum és szerzőtársai. A kísérletben két személyt külön termekbe ültettek, fejükön EEG elektródákkal. Azt az utasítást kapták, hogy meditáljanak, majd a megfelelő relaxációs állapot elérését követően összpontosítsanak egymásra. Amikor ez megvalósult, az egyik alany szeme előtt bekapcsoltak egy meghatározott frekvenciával villogó LED fényforrást, és regisztrálták, ahogy a látóközpont környékén elhelyezett elektróda EEG-jében megjelenik a LED fényfrekvenciájának megfelelő jelösszetevő. Megdöbbentő módon ezzel egy időben a másik szobában meditáló alany látóközpont-közeli elektróda EEG-jében is – bár kisebb amplitúdóval, de – ugyanolyan jelösszetevő jelent meg, noha az ő szemébe nem világított semmiféle fényforrás.
Úgy tűnik, láthatatlan (mondhatni fizikán túli) kapcsolat van a különféle részecskék és a különféle elmék között. De vajon létezik-e ez a megmérhetetlen kapcsolat közvetlenül az anyag és egy elme között is?

Jahn és kollégái (Brenda Dunne és Roger Nelson) sokféle kísérletet terveztek meg, melyekkel vizsgálni lehetett, hogy az emberek képesek-e mentális erővel befolyásolni a mechanikai zuhataghoz hasonló véletlen generátorok működését. Az operátornak hívott kísérleti alany leült a pamlagra, és figyelte, ahogy a golyók keresztülmennek a zuhatagon, míg bele nem esnek a tartályokba. Az operátorok három döntés közül egyre koncentrálhattak: akaratukkal jobbra vagy balra téríthették a golyókat, esetleg törekedhettek arra is, hogy egyenes úton zuhanjanak a központi fakkokba.

Nagyszámú kísérleti eredményből az következett, hogy az operátorok ugyan rendkívül kis mértékben, de képesek voltak befolyásolni a golyók mozgását.

Ha sok golyót futtatunk le, a középértéktől való eltérés a nullához kell, hogy közelítsen. Ha az eltérés fennmarad ugyanabban az irányban, függetlenül attól, mennyi futtatást eszközöltek, akkor ennek a valószínűsége egyre kisebb lesz. Az elemzés szerint az eredmény valószínűsége egy a tízezerhez, hogy 1130 futás után ekkora legyen a középátlag. A statisztikában az ilyen rendkívül alacsony valószínűséget általában nem a véletlenre, hanem valami egyéb okra vezetik vissza. Ebben az esetben az egyetlen különbség két futtatás között az operátor akaratlagos szuggesztiója.

Ezek a kísérletek bizonyítják, hogy bár a tudat fizikai rendszerre gyakorolt közvetlen hatása nem figyelhető meg, de a statisztikai adatokból mégis egyértelműen következtethetünk a befolyásolás tényleges történésére – ami az ateisták definíciója szerint kimeríti a csoda fogalmát.

Köszi a figyelmet! Folytatjuk a következő ateista “tudással,” miszerint “a jó és rossz relatív.” Tartsatok akkor is velem!

/Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top