Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Az ateizmus esete… a szellemekkel (1.rész)

Az ateizmus esete… a szellemekkel (1.rész)

Nemrég találtam egy hangzatos propaganda anyagot, mely szerint:

Ateizmus: tudás arról, hogy

szellemek nem léteznek,
a halállal mindennek vége,
a varázslat csalás,
a jó és rossz relatív, és
a tudatossághoz nélkülözhetetlen az agy.

Cikksorozatomban ezeket az állításokat fogom górcső alá venni. Kezdjük hát az elsővel, miszerint:

1. A szellemek nem léteznek

Meglehetősen nehéz kategorikusan kizárni egy dolog létezését. Ha azt állítom, hogy van sütiszörny, képtelenek lesztek bebizonyítani, ezt garantálom. Átvizsgálhattok bármennyi helyet, mindig feltételezhetjük, hogy valahol máshol tartózkodik a sütiszörny. Persze attól még, hogy valami cáfolhatatlan, még nem feltétlenül igaz. De mi a helyzet a szellemekkel?

Szóval az ateizmus állítólag tudás (többek között) arról, hogy szellemek nem léteznek. Mire alapozzák kategorikus kizárásukat?

Sok beszámoló létezik ilyen-olyan szellemészlelésekről, de a szkeptikusok mindet magyarázhatják úgy, hogy a szemtanúk tapasztalata közönséges hazugság, esetleg érzékcsalódás vagy elmezavar okozta illúzió. Magam is láttam már spontán jobbra-balra csúszkáló bögrét (nem egyedüli szemtanúként, szóval valószínűtlen, hogy pont ugyanazt hallucináltuk volna), de egyrészről az ilyen anekdotákat nem szokás komolyan venni, másrészt még ez is magyarázható valami ismeretlen fizikai törvénnyel vagy energialénnyel, ami az evolúció egy rendkívül speciális ágán fejlődött ki – nem kell azonnal szellemet kiáltani egy spontán levitációba fogó kanál láttán.

Oké-oké, csakhogy a bizonyítás terhe nem a szellemhívőkön, hanem az ateistákon vala, hiszen ők jelentik ki teljes magabiztossággal, hogy szellemek nem léteznek. Milyen megkerülhetetlen elv vagy logikai bravúr mutat rá a szellemek létezésének puszta lehetetlenségére?

Daniel Dennett (kortárs tudományfilozófus) egyik könyvében eljátszik a gondolattal, hogyan lehetséges, hogy Gasper, a kis szellem képes egyszerre fogni egy tárgyat, és átmenni a falon, ami aztán fennakad a falon? Magam is emlékszem egy ősrégi Gasper rajzfilmre, amiben (még lábakon sétálva és lábnyomokat hagyva) almát majszolgatott (a falatok nem estek át rajta, eltűntek benne…), miközben más fizikai objektumok átsiklottak Gasper testén.

A kérdés tehát: elképzelhető-e olyan energia, ami úgy gyakorol hatást a fizikai világra, hogy közben érzékelhetetlen marad minden fizikai eszköz és érzék számára?

Az ateisták szerint nincs okunk feltételezni, hogy lenne ilyen. Innentől kezdve nem kérdés, hogy halála után senki sem “válik” anyagtalan szellemmé, aki örökre abban a ruhában marad, amiben éppen meghalt, és ami nem a Mengyelejev táblázatban fellelhető atomfajtákból épül fel, vagy egyéb, a Mengyelejev táblázatot kiegészíthető fizikai anyagból.

Azonban van egy (ateisták számára) borzalmas hírem (bár úgy sem fogja őket meggyőzni, de legalább az “ártatlanok” megmentésére jó lesz 😀) – létezik egy általunk folyamatosan tapasztalt jelenség, amit nem lehet fizikai módon magyarázni, mégis hatást gyakorol a fizikai világra és viszont, és ez a jelenség nem más, mint (és most dobpergést kérek) a mentális kép!

Mentális kép = vizuális gondolat, emlék vagy álom. Mindezek egy kategóriába tartoznak, és habár mindennapos a tapasztalatuk, valójában igen rejtélyes ezek oka, működési mechanizmusa. A nem is oly’ költői kérdésem: milyen anyagból vannak a mentális képek? Nem atomokból, nem a Mengyelejev táblázatban található, esetleg abba illeszthető atomfajtákból, ergo nem tűnnek fizikai objektumoknak. Ugyanakkor határozottan látjuk, érezzük ezeket, álmunkban képesek vagyunk tapintás érzékelésére, hangokat hallunk, ízeket és illatokat is érezhetünk – ergo a mentális képeknek kell lenniük valamiből, ami lehetővé teszi az érzékelésüket, leírhatóságukat.

Az ateisták erre azt válaszolják, hogy nincsenek azok semmiből – egykor tapasztalt fizikai objektumok nyomai csupán a neurális hálózatunkban. Ez azonban végzetesen rossz magyarázat (végzetesen rossz.. a dráma és feszültség tetőfokára hág!), hiszen nem arra ad választ, MIBŐL vannak a mentális képek, hanem hogy HONNAN kerülnek az elménkbe. A HONNAN kérdésben nincs vita, ezzel mindenki egyet ért, azonban a MIBŐL továbbra is rejtély marad.

Pontosabban nem is akkora nagy rejtély. A mentális képek nem fizikai anyagból vannak, azonban mégis léteznek, ergo egy fizikaitól eltérő energiából kell, hogy képződjenek – ezt nevezném a továbbiakban “elme-anyagnak.” Az “elme-anyagra” hatást gyakorolnak az érzékszervekkel felfogott fizikai tárgyak (a már említett lenyomatok formájában), illetve a szintén anyagtalan elme-térben fogalmazódnak meg azok a gondolatok, amik aztán mozgásra késztetik fizikai testünket – azaz kölcsönhatás figyelhető meg az elme-anyag és a fizikai anyag között. Úgy tűnik, megtaláltuk “Gaspert, aki úgy lebeg át a falon, hogy előtte almát rágcsált.”

Végkövetkeztetés: a szellemek létezése (ha a szellemet a testtől elszakadó elme-anyagnak fogjuk fel) egyáltalán nem lehetetlen. Természetesen továbbra is tisztázandó a kérdés, hogy pontosan hol a határ az elme-anyag és a fizikai világ között, valamint milyen körülmények között képesek egymásra hatást gyakorolni, de a két anyagtípus létezése és kölcsönhatásának lehetősége egyáltalán nem lehetetlen a tapasztalataink szerint.

Köszi a figyelmet! Folytatjuk a következő ateista “tudással,” miszerint “a halállal mindennek vége.” Tartsatok akkor is velem!

/Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top