Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Ugye,nem haragszol?

Ugye,nem haragszol?

A Kentucky Egyetem kutatói végeztek egy tanulmányt, melyben 156 önkéntes résztvevőt kértek meg arra, hogy egy szabadon választott személyes témából esszét írjon. Felkérték egy munkatársukat, hogy bizonyos dolgozatokhoz negatív kritikát csatoljon. A lehúzott dolgozatot írt önkénteseknek az eredmények kihirdetését követően felmérték hangulati státuszát, majd a vizsgálat egy újabb fázisában lehetőséget kaptak egy, a bírálatot író munkatársra erősen emlékeztető, virtuális voodoo baba megszurkálására. Ezt követően ismét ellenőrizték hangulati állapotukat. Az eredményeket összegezve arra jutottak, hogy a negatív bírálatot megélt, virtuális kínzást elkövető résztvevők visszanyerték kiegyensúlyozottságukat, jókedvüket, miután a társas visszautasítást megtorlásban vezethették le.

Sajnos ez nem csak egy alkalmi, művi szituáció volt. Kutatások igazolják, hogy bizonyos embertársaink naponta keresik az utcai provokatív helyzeteket maguk körül, csak hogy azok megtorlásából pozitív hangulati töltetet nyerhessenek. Hiába.. a viszályok korszakát éljük, amikor is egyre türelmetlenebbek vagyunk másokkal szemben, egyre kevesebb energiát kívánunk belefektetni emberi kapcsolatainkba. Minden csak működjön rendben, elvárásaink szerint, de ha valami kisiklana, értetlenségünk könnyen tehetetlenségbe fordul át és dominósorként dőlve indít el egy beláthatatlan következményű láncreakciót. Sok helyen követik meggondolatlan tettek a családon belüli nézeteltéréseket is, a civilizált, szóban történő tisztázások helyett a fizikai fölény dominanciáját érvényesülésre juttatva, tartós lenyomatokat hagyva az áldozat pszichéjén egy életre. Fontos, hogy még kutyaszorítóba kerülve is képesek legyünk a tisztánlátásra, miszerint a harag, sose lehet jó tanácsadónk. Ebben a témában az ősi történelmi eposz, a Mahábhárata is elgondolkoztató sorokat közöl útravalónk gyanánt.

„Harag révén az ember olykor elérhet pillanatnyi sikereket, de a végeredmény mindig pusztulás. Tartós boldogságra az számíthat, aki gátat szab dühének, ám akit a dühe irányít, arra csak szerencsétlenség vár. Minden pusztulás gyökere a harag. A dühös ember elvakultságában még azt sem tudja, hogy bűnt követ el. Megsérti feljebbvalóit, s képes volna megölni akár saját tanítóját is. Józan ítélőképessége elhomályosodik, s nem tud különbséget tenni jó és rossz között. Nincs az a szó és nincs az a tett, amit a dühös ember ne lenne képes kimondani vagy megtenni – erős felindultságában még saját magát is a másvilágra küldené.

(..) Csak az ostoba gondolja, hogy a düh erény, s azt hiszi, abban van az ereje. Ezzel szemben a bölcs távol tartja magát a dühtől, mert jól tudja, hogy ha elhatalmasodik a szívében, akkor soha nem tesz szert nagylelkűségre, méltóságra, bátorságra, ügyességre és a jellemes ember többi jó tulajdonságára. A jellemes ember uralkodik haragján, a jámborak pedig dicsőítik ezért, hiszen tudják, hogy a megbocsátás mindig meghozza gyümölcsét. Aki még akkor is elfojtja dühét, amikor a legnagyobb sértéseket követik el ellene, következő életében a boldogság birodalmába jut. Éppen ezért arra intik a bölcset, hogy még szorult helyzetében is bocsásson meg az üldözőinek.” /Mahábhárata, 24./

/Kinga/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top