Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Batman ebből bukott meg elemiben – erőszaknélküliség

Batman ebből bukott meg elemiben – erőszaknélküliség

Nemrég hallgattam egy előadást, amiben elhangzott egy frappáns kérdés: ha valaki visszamehetne a múltba, és találkozhatna a még hatalommal nem bíró Adolf Hitlerrel, annak tudatában, hogy mit fog tenni a jövőben, jogában állna-e eltenni láb alól a leendő tömeggyilkost? Az előadó válasza határozott NEM volt. Én nem akarok győzködni bárkit is, ez tényleg egy összetett kérdés, a célom viszont az elgondolkodtatás. Vajon tényleg a „nem”-e a válasz?

Vizsgáljunk meg egy példát! Bírjátok a képregényeket? Én imádom. Nézzük Joker és Batman esetét! Batman multiverzumszerte arról híres, hogy nem hajlandó kioltani emberi életet. Joker pedig arról híres, hogy egy zseniális pszichopata, városokat dönt romba puszta kedvtelésből, és semmi sem jelent számára kihívást. Semmi sem, kivéve egy dolgot: hogy rávegye Batmant a gyilkosságra. (Egyébként zseniális koncepció!) Batman folyton elkapja Jokert, a zsaruk dutyiba rakják Jokert, aztán Joker kiszabadul, elpusztít egy várost, miközben Batmant próbálja rávenni, hogy végezzen vele. Batman ismét élve kapja el (gyakran csak azon az áron, hogy egy adag civil elhalálozik a háttérben… de a lényeg, hogy) a zsaruk dutyiba rakják Jokert, aztán Joker kiszabadul – és ez így megy tovább, amikor Joker és Batman elérik a nyugdíjas korhatárt, akkor is, és közben kipusztul a fél emberiség. A kérdés: Batman! Te normális vagy?!

Oké-oké. Batman egy civil, akinek nincs joga ilyesféle ítélkezéshez. Érvelhet valaki azzal, hogy a nem-normális inkább a Gotham City államának igazságszolgáltatása. Mindenesetre meggyőződésem, hogy erkölcsi szempontból valakinek „vinnie kéne a balhét.”

Vajon Batman és Gotham büntetésvégrehajtóinak erőszak nélkülisége valódi erőszak nélküliség-e? Meggyőződésem, hogy nem. Bár kellemetlen a gondolat, hogy valakinek mindenképpen meg kell halnia, mégis, ha választani kellene aközött, hogy egy tömeggyilkos haljon meg, vagy inkább épelméjű emberek százai és ezrei, melyiket választanánk? A képlet egyszerű:

Joker életben hagyása = tömegek pusztítása, és Joker jólétre szenderítése = tömegek megmentése.

A logikus következtetés tehát az, hogy bizonyos helyzetekben az ölés és az erőszakmentesség összeférhetővé válik. Érvelhet valaki azzal, hogy nincs jogunk más élőlények elpusztításához, de ezt csak akkor fogadom el, ha a kijelentő nem eszik semmit, és nem vesz levegőt soha életében (ami előreláthatóan rövid lesz). Ebben a világban lehetetlen a totalitás szintjéig erőszak nélkül élni. Csak a légzésünkkel mikroorganizmusok kvadrillióit pusztítjuk el.

Más érvelhet úgy, hogy jó-jó, talán az ölés valamilyen formája elkerülhetetlen, de az EMBER-öléshez senkinek sincs joga! Habár filozófiai vita tárgyát képezhetné, hogy miért annyival különb az ember más élőlényektől, most értsünk ezzel egyet – csakhogy a kérdés akkor is fennáll: Joker életben hagyásával közvetve nem öljük-e meg azt a rengeteg embert?

Mint már említettem, lehetetlen a totalitás szintjéig erőszak nélkül élnünk. Ám mindez nem jelenti, hogy nem kötelességünk az erőszak minimalizálására törekednünk. Az erőszak nélküliség az erőszak minimalizálására irányuló törekvés. Ezzel szerintem mindenki egyetért – a problémát az okozza, hogy bizonyos esetekben nehéz megállapítani, mi a „kevesebb erőszak.” Vajon Joker (vagy az első példa esetében Hitler) életben hagyása nem pusztán szentimentalizmus-e? Vajon lehetséges-e ilyen kérdésekben olyan választ adni, amit mindenki egyaránt igazságosnak lát és alkalmazhatónak?

Szerintem, amíg egy társadalomban nincsenek lefektetve jól megfogalmazott, világos irányelvek, amiket mindenki elfogad, és amik nem változnak olyan könnyedén, mint a szélborzolta falevelek árnyéka (fuhúú de költő vagyok…), addig mindig lesz vita, kétkedés, bizonytalanság. Amíg az ember a maga tökéletlen elméjével próbálja meghatározni az erkölcsi normákat, esélytelen, hogy hosszútávon alkalmazható közös nevezőkre jusson. Extrém javaslattal állnék elő – érdemes lenne tanulmányozni az autentikus kinyilatkoztatásokat, és kísérletezni azok erkölcsi kódexének alkalmazásával.

Hogy miért is?

Ha úgy gondoljuk, nem létezik abszolút erkölcs, kénytelenek leszünk elfogadni a különféle felfogásokból fakadó súrlódásokat, illetve mi magunk sem leszünk elkötelezve erkölcsi normákat követni – hiszen miért kövessek minden körülményben egy olyan dolgot, ami valójában nem is létezik?

Ha viszont létezik abszolút erkölcs, magunktól sosem fogjuk felismerni azt, mert túl bonyolult az élet, az értelmünk pedig tökéletlen, és önző érdekeink hatása alatt áll. Az egyetlen esélyünk feltételezni, hogy létezik az abszolút erkölcsi elvek teremtője, egy Istenként definiálható entitás, Aki átlátja a rendszert, és Aki megfelelő útmutatást adhat a kételyek között tévelygő embereknek.

/Rúpa/

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top