Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Hiányos önismeret,az örök elégedetlenség oka

Hiányos önismeret,az örök elégedetlenség oka

Nemrég írtam a következő gondolatokat:

„Kultúránk legdegradálóbb vonása, hogy nem veszi figyelembe az egyén érzelmi szükségleteit. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol nem az számít, hogy kik vagyunk. Csak az számít, hogy mások mennyire értékelnek minket. Értékelésüket pedig az határozza meg, hogy mennyit termelünk és fogyasztunk. Mindenkit ez tart mókuskerékben, stresszben, és mindenkit ez vezet a totális kiégés felé.

A megoldás egyszerű: végezzük a kötelességeinket, de ne ragaszkodjunk mások elismeréséhez, ne befolyásoljon minket mások véleménye. Ez talán a kirekesztés veszélyével járhat, de ha találunk egy őszinte közösséget, akkor elfogadnak, és ott tudunk igazán szeretni és szeretve lenni – nem pedig egy haszonelvű társadalomban.”

Egyik olvasónk a hozzászólásban hangot adott a véleményének, amit nagyon elgondolkodtatónak találtam. Az Ő kommentje inspirálta a választ, amit most közreadok, hátha mást is érdekel a téma Rajta kívül. Először az olvasó hozzászólásának legfontosabb részletét idézem:

“(…) ha arra az egyszerű tényre hagyatkozom, hogy a közösségben mindig létezik hierarchia, akkor azonnal eszembe jut, ott máris vannak erőharcok, becsvágy, hiúság, elégedetlenség (…)”

Erre válaszoltam:

„A probléma nem a hierarchia, hanem az ember torz értékrendje. Mindenkinek a maga helyén kell lennie – valaki istenadta vezető, valaki művész, valaki fazekas, más egy kereskedő, valaki egy katona, stb. A védikus koncepcióban minden embert olyan munkával bíztak meg, amire született – régen az ember hobbija volt a foglalkozása, amivel megkereste a kenyerét. Ezáltal mindenki természetes módon elégedett volt a helyzetével – a kétkezi munkás nem irigykedett az uralkodóra, mert értette, hogy az ő természete, hogy pl. mezőgazdasági eszközöket készít. Szerette a munkáját, fenntartotta belőle a családját, és elégedett volt a helyzetével. Nem akart dirigálni, irányítani – tudta, hogy az más természetű emberek kötelessége.

Ezen kívül a kötelességeket hangsúlyozták a jogokkal szemben. Ez ma pont fordítva van. Mindenki arról beszél, hogy milyen jogai vannak, de a kötelességeikről mintha megfeledkeztek volna… Egy normális társadalomban azért adják meg a tiszteletet egymásnak az emberek, mert a másik szépen végzi a kötelességeit, nem azért, mert ő van a “ranglétra csúcsán”, vagy mert hű de szuper kocsija van. Ez inspirálta az embereket arra, hogy hűek maradjanak az elveikhez. Egy uralkodó nem attól volt uralkodó, mert iszonyatos adókkal sarcolta a népet. Egy uralkodó vagy egy vezető bizottság tényleg arra használta a hatalmát, hogy fizikai, gazdasági, pszichológiai és spirituális stabilitást biztosítson a társadalomban.

Persze, a mai vezetők nem ilyenek, ezért nem bíznak bennük az emberek, és ezért gondolják azt, hogy inkább nekik kellene vezető pozícióba lépniük. Ez az egész osztályharc-őrület alapvető félreértésekre és az irigységre épül.

Természetesen először az embereknek kell megváltozniuk, csak akkor alakulhat ki egy ilyen utópisztikus kultúra. Viszont a jelenlegi társadalom csírájában folyt el minden ez irányú törekvést – ez ördögi körnek tűnik.

Mégis törekednünk kell valami megoldásra – ami működhet, hogy bizonyos embercsoportok önálló, a globális gazdasági rendszertől minél kevésbé függő farmközösségeket hoznak létre. Mi ezzel kísérletezünk Krisna-völgyben. Talán más módszerrel is lehet próbálkozni – ha valakinek van ötlete, szóljon. 🙂

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top