Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > A Horizonton Túl (3/4) (Látogatás Krisna – völgyben)

A Horizonton Túl (3/4) (Látogatás Krisna – völgyben)

A fesztivált követően, hogy elkerüljem a tömeget, előbb elindultam a Templomba vezető úton visszafelé, és betértem a shopba; füstölők és különleges fűszerek kellemes illata terjengett a levegőben, színes, mintás, indiai kelmék és ajándéktárgyak sorakoztak a világos, tágas, ízlésesen berendezett üzletben. Egy készséges matadzsi segített dzsapa-zsákot, és dzsapa-láncot választani – a pult alól előkerült egy szatyor is, amiben könyékig eltűnhettem a padlón guggolva, derékig belebújhattam, amíg megtaláltam a világ legjobb illatú és legszebb dzsapa-zsákját. Innen is köszönöm a matadzsinak a türelmét, és azt, hogy hagyta, hadd merüljek bele a szatyorba, nyakig.
Fejembe vettem ugyanis, hogy bhakta barátom szelíd javaslatára, invitálásra, kipróbálom a Templomban a hajnali meditációt, és bátran feltárom saját, felfedezésre váró önvaló piramisom járatait, Isten segedelmével.
A szentélyt és az oltárt messziről néztem, pontosabban a bejáratától. „Be lehet menni.” Bátorított mosolyogva egy szerzetes, mialatt a Templom-szoba ajtajából követtem nyomon egy szép, odaadó szertartást. „Jól esne egy vacsora?” Kérdezte udvariasan és előzékenyen a bhakta.
Megtanították a kopogást, csengetést, azt, miként lehet megadni a tiszteletet Krisnának, ha a szentélybe lép valaki, megtanítottak áldásokat is.
A számtalan szolgálattal párhuzamban a farm lakói folyamatosan szemmel tartják a vendégek kényelmét, fáradhatatlanul segítenek a nyolcezer-nyolcszáz-nyolcvan-nyolcadik érdeklődőnek is, felelnek, válaszolnak, tisztelettel, illemmel, barátságosan engednek bepillantást nyújtani Isten, a természet, az évszázados múltra visszatekintő indiai hagyományok és a tudás felé, amiben mindennapjaikat élik.

A fesztiválról megérkező tömeg az étterem felé tartott – megelőztem őket. Egy padon költöttem el az ízletes ebédemet, rózsa-limonádémat szorongatva, kortyolgatva – lassan ittam, hogy sokáig tartson –, figyeltem, amint a farm lakói hosszú, keskeny szőnyeget terítenek a Templom körüli fűbe, és hagyomány őrző módon szolgálják fel a vendégek számára az ebédet.
Bhakta barátommal találkoztam a terasz lépcsőjén ülve, és olyan szerzetessel is, akit a belvárosi forgatag hűvös, zajos aluljárójából, csak látásból ismertem korábban; könyvet osztogatott.
Segítséget kértem a dzsapázáshoz, amit meg is kaptam, sőt, egy kicsivel többet is – például, hogy miért lóg ki a mutató ujj a dzsapa-zsákból, miért nincs annak belül semmi keresnivalója a többi között, miért és hogyan tartják az ujjaikat a hívők, a szerzetesek; amíg hallgattam a bhaktát, be kellett látnom, hogy ez egy olyan precízen, tökéletesen felépített hitvilág és kultúra csodás ötvözete, ami mindenre kiterjed.
Egy ilyen nap után mihamarabb ágyba akartam bújni – és azon imádkoztam, hogy el ne aludjak hajnalban.

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top