Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Ki vagyok én? I. rész

Ki vagyok én? I. rész

Ki vagyok én? Mi a természetem? Mi a legfőbb érdekem? Amíg ezekre a kérdésekre nem tudunk választ adni, vagy helytelen választ adunk, nem fogjuk megtalálni a helyünket a világban. Nem fogjuk tudni: mi kedvező és mi kedvezőtlen? Mi szolgál méregként és mi az önvaló tápláléka?

Meg kell értenünk, hogy kik vagyunk mi, a tudatos tapasztalók valójában.

Elvont filozófiai kérdésnek is tűnhet, vagy éppen butaságnak, mégis a magunkról kialakított képre épül minden gyakorlatias, két lábbal a földön álló tevékenységünk. Márpedig, ha rossz az egyenlet első része, hibásak lesznek a következő számítások is.

Depresszió, a kozmikus számkivetettség érzése, felszínes emberi kapcsolatok, valami megmagyarázhatatlan, belülről fakadó elégedetlenség, egy űr, amit minél mohóbban táplálunk profán, világi dolgokkal, szórakozással, szexszel, droggal, csak annál nagyobb lesz, és mindent felemészt ez az űr, még a lelkünket is – ismerős?

Nem csoda, hiszen ezek a mai kor emberének legjellegzetesebb problémái. Ha biorobotok vagyunk, ahogy azt a civilizációs környezet közvetlenül és közvetve érezteti velünk, akkor nehezen magyarázható, mire ez a globális elmebaj. Az én meggyőződésem, hogy valójában rosszak azok a bizonyos kezdeti számítások.

A modern tudományos gondolkozás (ami valljuk be, a legmarkánsabban hat a miénkre is) kizárólag a természettudományt fogadja el a világról szóló tudás egyetlen tutibiztos forrásának. A tudósok többsége szinte képtelen máshogy látni, minthogy az élet és a tudatosság kizárólag kémiából áll. Meg vannak győződve arról, hogy nincs helye semmiféle „szellemnek a gépezetben”. Nézzük az érveiket!

1. PRO – Ma már ismert az atomok és molekulák szinte összes törvényszerűsége, az élő szervezeteket alkotó összes elem, illetve a szervezetekre ható fizikai hatások – a jelek szerint minden élet- és tudatjelenség puszta kémia.

De a nyers valóság sajnos az, hogy a tudatosság teljes mértékben kifolyik a természettudósok kezei közül. Az ideailsták rámutatnak, hogy:

1. KONTRA – A tudatosság jelensége valójában rejtély a természettudósok számára. Vegyük például a vörös szín észlelésének példáját. Számszerűsíthetjük a vörös fény hullámhosszát, és azt a mechanizmust is leírhatjuk, megfigyelhetjük, ahogy a vörös fény kémiai reakciókat vált ki a szem retinahártyáján. Elvileg végigmozizhatjuk, ahogy a retinahártyáról származó ingerület végigfut az idegpályán, majd az agy adott területein kémiai reakcióba lép az idegsejtekkel. Ám hogy ezek a megfigyelt jelenségek végül hogyan tetőznek a vörös színről való tudatosulásba, az maga az élet nagybetűs MISZTÉRIUM-a.

2. PRO – Az ateista világnézet talán legtermékenyebb táptalaja az a megfigyelés, hogy az agy változásai automatikusan magukkal vonják az elme változását is. A kábítószerek hangulatváltozásokhoz és hallucinációkhoz vezethetnek, a különféle agyi területek pedig funkciókhoz köthetők, így például a beszédközpont károsodása a beszédkészség elvesztéséhez vezethet – ezek a tapasztalatok juttatnak sokakat arra a következtetésre, hogy az elme egyedül a fizikai agy megnyilvánulása.

Azonban az idealisták ez esetben sem maradnak némák.

2. KONTRA – Az agy és elme kölcsönhatása sem kizárólag materialista módon magyarázható, sőt. Olyan kísérleti megfigyelésekről olvashatunk majd, amelyek arra a következtetésre vezetnek, miszerint az anyagtalan tudat eszközként használja az agyat, éppen úgy, ahogy egy üzletember a számítógépét. Az elme függővé válhat az agytól, ahogyan az üzletember is a számítógéptől. Például ha egy kellemetlen affért követően törlődnek a leltárjelentések a komputer memóriájából, az illető képtelen áttekinteni a raktárkészletet. Ha az agy egy ilyesféle funkciókat ellátó eszköz, akkor a kémiai működésében fellépő zavar mindenképp kihat az elmeműködésre – annak ellenére, hogy az elme az agytól különálló egység.

Folytatása a következő cikkben.

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top