Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Vezetnek-e a vallások háborúhoz?

Vezetnek-e a vallások háborúhoz?

Mai félreértésünk a boncasztalon:

„Ami számomra érthetetlen, hogy minden vallás háború ellenességről beszél, holott a “kinyilatkoztatásuk”….a Felsőbbrendű általi megállapításaik mind-mind háborúban születtek!”

„Minden háború mögött egy idea bujkált. Minden háború oka egy vallás.”

Nem először hallottam már hasonló vádakat a vallásokkal szemben. Talán létezik olyan eset, amire ez igaz (most egy se jut eszembe… talán az iszlám), de az általam ismert, bizonyos körökben isteni kinyilatkoztatásnak tekintett szentírások megjelenését nem okozta tényszerűen háború és gyilok.

Haladjunk kronológiai sorrendben. A sok ezer éves hagyománnyal bíró Védák leírják a maguk keletkezésének történetét, sőt, sok filozófiai és vallási irányzat (például a Sánkhya iskola) létrejöttének eseményeit – és nincs szó semmiféle háborúról. A nagyobb hindu vallások alapítói, mint például Caitanya Maháprabhu se háború útján hirdette a bhakti-jóga útját az ötszáz évvel ezelőtti Bengálban, ahogy a 60-as években Sríla Prabhupáda se háború útján terjesztette el a Krisna-tudat mozgalmát a nyugati társadalomban.

Gyakori vád, hogy a Védák elbeszélő költeményei is tele vannak háborúval. Azonban a Rámáján és a Mahábhárata háborúi nem vallási háborúk voltak, nem ideológiai alapon zajlottak, nem egy vallás elterjesztés volt a céljuk – hanem a dharma, azaz az erkölcs védelmezése, ami nem ugyanaz! A háború olyankor elkerülhetetlen, amikor az erkölcs védelmezői szembe kell, hogy nézzenek az erkölcstelen emberekkel. A bráhmanák, vagyis a papok filozófiával harcoltak az erkölcstelenséghez vezető tévfelfogások ellen, míg a ksatriják, a „bűnügyi” és büntetés végrehajtó osztályba tartozók, ha a szükséges úgy hozta, fizikálisan is fel kellett, hogy lépjenek a törvényszegőkkel szemben.

A mai háborúkat azonban még Rávana és Duryodhana, az óind eposzok legelborultabb rosszfiúi is elítélnék – össze sem hasonlíthatóak a védikus eposzokban leírtakkal, ugyanis a modern hadviselésben civileket, nőket és gyerekeket támadnak, ami a gusztustalanság tetőfoka. Ilyenekről nem fogunk olvasni sem a Rámájánban, sem a Mahábháratában.

Másrészről, a mai háborúk célja pusztán gazdasági, semmi közük a dharma védelméhez. Ne hasonlítsuk ezeket a háborúkat pl. a Rámájánban leírt háborúkhoz. A háborúhoz tehát ezekben az írásokban sem a vallás vezetett – gyújtópontként mindig a vallástalan elvek kultiválása funkcionált. (Miért írok ilyen túlexponált mondatokat? 😀)

Folytassuk a sort a zoroasztrizmussal, ami egy szinte kihalt, ősi perzsa vallás. A zoroasztrizmus iratainak eredetét homály fedi, szóval senki sem bizonyíthatja, hogy háborús körülmények szülték volna azokat. Az mindenesetre biztos, hogy az írások ellene vannak minden erőszaknak, szóval ez a vallás sem okolható közvetlenül egyetlen háború kitöréséért sem.

Az Ószövetség különféle könyvei sokszínűek eredettörténet szempontjából, és habár a kijelölt próféták a többségüket háborús körülmények között vetették tekercsre, a megjelenésük oka nem a háború volt, hanem az emberek vallásosságát szolgáló isteni üzenet kinyilvánítása.

Nem tagadom, hogy a korabeli zsidó és egyéb népcsoportok között előfordultak etnikai és teológiai különbségeken alapuló összecsapások, ahogy a középkori Európában és a mai Közel-Keleten is. Általában az ilyen esetek indukálják a „vallások háborúhoz vezetnek” klisés konklúzió levonását. (Ma valahogy csak így megy az írás…) Azonban amit figyelnünk kell, hogy mire utasítanak a szentírások és a próféták! Létezik olyan bibliai idézet, ami arra buzdít, hogy öljünk meg valakit csak azért, mert más vallású? Erősen kétlem. A vallási háborúkat nem a vallások gerjesztik, hanem azok a materialisták, akik anyagi haszonvágyból visszaélnek a vallások, egyházak tekintélyével, és háborúra veszik rá az ostoba, fanatikus valláskövetőket. És annak sem a vallások az okozói, hogy léteznek ostoba, elvakult hívők, akiket ilyen könnyen meg lehet vezetni.

A politikusok mindig az éppen divatos ideológiát fogják eszközként használni a gondolkodásra képtelen emberek befolyásolására – és néha a teista kereszténység a divatos ideológia, máskor az ateista szocializmus. Mindkettő kiragadott példa háborúhoz vezethet, de látnunk kell, hogy az (akár teista, akár ateista) ideológiák nem okai, hanem eszközei a tragédiának! Az ok mindkét esetben a hatalmon lévők kapzsisága.

Ugorjunk vissza a Hindusztáni-félszigetre, amikor is Buddha követői megalapítottak egy forradalmi filozófiai és teológiai rendszert. Asóka király pártfogásában gyorsan terjedt a buddhizmus, mégpedig kardcsapások nélkül. Itt is elmaradt a háború, ellenben Asóka király háborús szenvedélyét éppen Buddha tanításai zabolázták meg.

Visszaugrunk a Közel-Keletre: Jézus egyetemes békére és szeretetre okít, vérontás sehol, sőt, inkább halottak támadnak fel, az apostolok pedig szintén elfelejtettek hadvezérekként funkcionálni – szeretetet és megbocsátást hirdető misszionáriusként tevékenykedtek tovább.

Ja, hogy ezer évvel később, Magyarországon István király akár meg is ölte azt, aki nem vette fel a kereszténységet? Biztosra vehetjük, hogy emellett Jézus nem asszisztálna. Lehet, hogy egyesek őrültségre vetemednek egy vallásra hivatkozva, de ha nem lenne az a vallás, kitalálnának egy másik okot ugyanazon őrültség elkövetésére. A vallások nem háborúkból születnek, még ha háborúk közepette is, és sosem buzdítanak háborúra, még ha gyakran használták is rossz célra egyes vallási felekezetek tekintélyét.

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top