Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Mentális Ollie-val a kutyaszorítóban

Mentális Ollie-val a kutyaszorítóban

Tudjátok mi a szorongásaitok forrása? Az, hogy ragaszkodtok a félreértéseitekhez. Ilyen egyszerű.

Na jó, kibontsam? Érdekel valakit?

A fejünkben él egy valóságról kialakított kép, egy modell. Ez a modell nyilván erősen hiányos, hiszen a teljes valóságnak csupán egy töredékéről van ismeretünk. Éppen ezért az a relatíve kevés információ is, ami a birtokunkban van, helytelenül kapcsolódik össze. Ez egy olyan helyzet, mintha egy gyereknek lenne egy millijom elemből álló puzzle-je, amiből viszont csak néhány darab áll a rendelkezésére. Mennyi annak az esélye, hogy a gyerek a tíz darabka alapján kitalálja, mit ábrázolt az eredeti kép?

Szóval van egy valószínűleg erősen hibás képünk a valóságról, és az életünk során folyton-folyvást összeütközik ez a modell a valódi valósággal. Amikor a fejükön belüli világ konfrontálódik a fejünkön kívüli világgal, megzavarodunk, és kellemetlen benyomások keletkeznek az elménkben: értetlenség, keserű meglepettség, düh, harag, gyűlölet, az érzés, miszerint igazságtalanság áldozatává váltunk, és még hosszan sorolhatnám.

Vagy ez csak rám vonatkozik..?

Ez az alapszitu. Elvárjuk, hogy a dolgok úgy legyenek, ahogy mi akarjuk, ám az élet folyton ránk cáfol azzal, hogy megmutatja a valódi arcát.

Mi a megoldás? Oké, hogy történnek ezek a “világok közötti” konfrontációk, és hogy ezek okozzák a mentális problémákat meg a szenvedést, de mit lehet tenni mindezek ismeretében?

Az emberek manapság azzal a “csellel” kísérleteznek, hogy megpróbálják minél részletesebben megismerni a fejünkön kívüli világot, hogy annak manipulálásával minimálisra csökkentsék a frusztrációforrást, vagyis a “miért nem úgy történt, ahogy akartam” effektust.

Részben eme “vezércselnek” köszönhető az áll-leejtő technológiai fejlődés, ami viszont kétes eredményeket szült. Oké-oké, átlagéletkor fel, csecsemő halandóság le, kényelem (a Föld relatíve nagy részén) mondhatni az egekben, szórakozási lehetőségek a sztratoszférában. Csakhogy ezzel együtt megjelentek új – zömében mentális – betegségek is, amik korában nem voltak ennyire jellemzőek, aztán ott vannak a jó kis “műanyag” zöldségek, vegyszeres élelmiszerek, a levegő minőségének romlása, a klímaváltozás, az ezekből fakadó nehézségek, a széteső családok, a növekvő egzisztenciális bizonytalanság akár egyéni, akár társadalmi szinten stb. stb., és elég nehéz megsaccolni, összességében boldogabbak-e az emberek technológiával, mint anélkül. Nézzétek meg a bangladesi és sok más keleti nép “elmaradott”, “törzsi”, mégis boldog és összetartó életét. Ezzel nem azt akarom mondani vagy bizonyítani, hogy az ő életük jobb, de legalábbis ez nem olyan egyértelmű.

Visszakanyarodva – nagyon úgy tűnik, hogy a valóság egy olyan összetett rendszer, amit sosem ismerhetünk meg részleteiben, ezért a róla alkotott modellünk garantáltan hibádzani fog valahol. Azaz hibázni fogunk mi magunk is, ezt nem kerülhetjük el, ahogy a következményeket sem – a nehézségek elöli menekülési kísérletek hosszú távon mind kudarcra vannak ítélve.

De ez nem kell, hogy megrémisszen vagy elkeserítsen bennünket.

Az addig oké, hogy nem menekülhetünk el a nehézség elől, de hogyan dolgozzuk fel a nehézséget? Ez jogos kérdés, ugyanis ha nem sikerül megfelelően kezelni, a nehézség könnyen mentális sebet üthet rajtunk, aminek következtében idővel akár be is csavarodhatunk, meg minden…

Most bepánikoltatok, mi? Na ne már! Csak egy kis odafigyelés kell, meg egy iszonyat jó trükk alkalmazása, ami garantáltan megvéd minket a bajtól. Olyan ez, mint a gördeszkázás: persze, ha az ember nagyon bénán nyomja, simán eltörheti a sípcsontját, de attól még mindenki nekiáll Ollie-zni, ha fejébe vette, hogy gördeszkázni fog. Mondhatja valaki azt, hogy “oké-oké, de én nem akarok szembenézni a nehézségekkel!” De ez a lehető legrosszabb hozzáállás. Inkább essünk át pár mentális csonttörésen, de a nehézségek kezelését meg kell tanulnunk!

Oké, felkészültetek? Csak egyszer mondom el, úgyhogy jól figyeljetek! Ahogy az Ollie szinte az összes gördeszkás trükk alapja, az életünk során felmerülő összes nehézség feldolgozása azzal kezdődik, hogy visszalépünk a jelenbe.

Ez nem üres vaker. Vissza kell lépni a jelenbe. Mielőtt ütközik a világ-modellünk a valósággal, akkor a modell a jövőt képviseli (mivel azt mutatja, a valóságnak hogyan kellene majd működnie), míg a valódi valóság az éppen aktuális jelent képviseli. Ha ragaszkodunk a modellünkhöz az ütközés pillanatában, akkor a jövőből hirtelen a múltba kerülünk (vagyis azon morfondírozunk, hogy a valóságnak milyennek kellett volna lennie), és csak rágódunk, nyilván teljesen feleslegesen. Ha azonban a figyelmünket az ütközés pillanatában a valódi valóságra helyezzük át, megragadunk a jelenben, beazonosíthatjuk azt, mint egy megoldandó feladatot (tehát elfogadtuk a tényeket), és ezáltal mentális energiáinkat valóban hasznosíthatjuk. Ez hatékonyabbá tesz minket, felszabadultabbá és kiegyensúlyozottabbá.

Magyarán megfigyelővé kell válnunk, nem irányítóvá. Ez egy nagyon fontos lépés!

Ez az alapelv, a mentális Ollie. A többi sok millió elme-praktika mind erre épül.

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top