Itt vagy
Nyitóoldal > Média > Cikkek > Mik az élet legfontosabb kérdései – 2. rész

Mik az élet legfontosabb kérdései – 2. rész

Mik az élet legfontosabb kérdései? A múltheti cikkben megvizsgáltunk pár népszerű “nagy kérdést”, és nem palástoltam elégedetlenségemet. 😀 Most nézzük, szerintem melyek a legégetőbb kérdések!

Szerintem egy kérdés hasznosságát úgy határozhatjuk meg a leghatékonyabban, ha megnézzük, hogy az adott kérdésre adott helyes válasz milyen hatékonyan segíti egyes problémáink megoldását. Eddig talán egyet is értünk, ugye? (Ha nem, nyugodtan lehet kötözködni a kommentszekcióban. :D)

Ebből következik, hogy minél globálisabb, kezelhetetlenebb és gyötrőbb problémát old meg egy válasz, a válaszhoz tartozó kérdés annál fontosabb. Remélem, itt sincs vita.

Na, akkor már csak azt kellene meghatározni, mi alapján kategorizálhatjuk be a problémákat? Lehetséges volna egy “probléma-súlyossági-skála” létrehozása, mint amilyenek például a földrengés erejét, vagy a meteoritok potenciális veszélyességét jelölő skálák?

Nem ígérem, hogy valaha összeállítok egy ilyet, és lehet, hogy nem is lehet egzakt módon rangsorolni a konkrét problémákat. Abban viszont biztos vagyok, hogy a problémák általános kategóriáit fontosság szempontjából megkülönböztethetjük, rangsorolhatjuk.

Az emberek általában azon gondolkoznak a legtöbbet, hogy mit egyenek, hol éljenek, milyen ruhát hordjanak, kivel éljenek nemi életet, hogyan szerezzenek pénzt és min spóroljanak. Ezeken (utóbbi kettő kivételével) az állatok is sokat gondolkoznak (és a pénz is csak azért érdekel minket, mert általában az a fizetőeszköz állatias céljaink beteljesítésére).

Nyugalom, nyugiii! Nem azt mondom, hogy állatok vagyunk, ha enni akarunk meg öltözködni, hanem azt, hogy ezek önmagukban nem túl nagy problémák. Az olyan jellegű kérdések, mint például hogy “mit egyek,” egy állat intelligenciájának maximumát igénylik, részünkről viszont csak az intelligencia minimumát.

Noha sajnálatos módon vannak emberek, akik olyan feltételek között élnek, hogy a napi betevőjük is kérdéses, legtöbbünk számára szerencsére nem okoz akkor fejtörést, hogyan és mi kerül az étkezőasztalunkra. Egy másik része pedig a dolognak, hogy hiába elégítjük ki állatias hajlamainkat, ez még édeskevés lesz a teljes elégedettséghez. Valami hiányzik, valamit meg kell még szereznünk.

Sokan azt gondolják, ez a valami a bensőséges emberi kapcsolat: család, szerelem, gyerekek, barátok. Érdekes módon a társas kapcsolatokból származó ízt a fejlettebb állatok is képesek megtapasztalni. És mellesleg nem úgy tűnik, hogy ez a legmagasabb rendű elérendő cél az életünkben – tömérdek szerelmest láttam már, de jól jártak, ha pár hónapon belül nem lett több problémájuk a kapcsolatból, mint amennyi boldogságot merítettek belőle.

Nyugiii, nyugalom! Nem azt állítom, hogy nem fontosak a jól működő emberi kapcsolatok – azt hiszem, ezek szükséges, de nem elégséges feltételei a beteljesedésnek. (Most legyünk optimisták, és tételezzük fel, hogy van beteljesedés.)

Na de akkor mi lehet még ennél is magasabb szintű tapasztalat? Ha megfigyeljük, kezdtük az egészet az érzékek szintjéről (például mit egyek?), aztán tovább haladtunk az érzelmi szintre (kit szeressek?), most tehát elérkeztünk az intellektualitás szintjére – mit érthetek meg?

A tudósok és filozófusok általában elég esetlenek a társadalmi érintkezés terén. Tudjátok miért? Azért, mert általában nem abba fektetik a legtöbb energiájukat, hogy bensőséges kapcsolat alakítsanak ki embertársaikkal. Minden mentális energiájuk és idejük egyetlen kérdés körül forog: hogyan működik a világ, vagy a világ egy adott része?

Ennek egyszerűen csak az az oka, hogy a világ nagy igazságainak felfedezése, a “heuréka-effektus” sokkal intenzívebb élményt nyújt, mint bármilyen társas kapcsolat – az érzéki vágyak kielégítéséről nem is beszélve. Hasonló dolog történik, amikor elérünk egy jól felépített regény utolsó fordulataihoz – ilyenkor kicsavarodunk a paradigmánkból, egész belső lényünk részévé válik a tapasztalatnak, és a megvilágosodáshoz hasonlítható élményben lesz részünk, amit mérhetetlenül gyönyörűnek találunk.

De azt jelentené-e mindez, hogy a tudósok a legboldogabb és leggondatlanabb emberek? Nem tudom, bár azt gyanítom, hogy ők is küzdenek a maguk gondjaival: az elmúlás problémájával, az elméleteiken tátongó rések betömésével, sőt, olyan alapvető kérdések megválaszolásával, mint például hogy mi a tudat, mi az elme, vagy egyáltalán mi az anyag?

És véleményem szerint az élet legfontosabb kérdése éppen ez: mi a világ természete? Ez magában foglal minket is (mint a világ részegységeit), a mi természetünket, az elménk és a tudatunk természetét, eredetét, stb. Miért gondolom azt, hogy ez a legfontosabb kérdés?

Emlékezzünk a cikk eleji definícióra: “minél globálisabb, kezelhetetlenebb és gyötrőbb problémát old meg egy válasz, a válaszhoz tartozó kérdés annál fontosabb.”

Van-e gyötrőbb, kezelhetetlenebb és globálisabb probléma annál, mint hogy bármilyen vágyunkat is teljesítsük be, továbbra is valami belső űr, elégedetlenség tátong a szívünkben? Ennél rejtélyesebb, és rejtélyességéből kifolyólag félelmetesebb jelenséggel a legsötétebb horrortörténetekben sem találkozhatunk.

Úgy gondolom, hogy az életben elért eredményeinket a tetteink határozzák meg, a tetteinket az értékrendünk, az értékrendünket pedig a magunkról és a világról kialakított elképzelésünk. Ha jól megfigyeljük, ez egy egyenlet, ami a világ és önmagunk természetének meghatározásával kezdődik. Talán azért hibás az egyenlet végeredménye (vagyis azért nem kielégítőek a tapasztalataink), mert hibásak az egyenlet kiinduló értékei.

Tehát: azután, hogy “mit egyek?” “kit szeressek?” és “mit érthetek meg?” további mélységekbe jut az összpontosításunk, teljesen szirmot bont az állati elmeműködéssel szemben olyannyira absztrakt gondolkozásmódunk, és ekkor az következik, hogy “ki vagyok én, és mi a világ?” Véleményem szerint ezek a legégetőbb kérdések.

Facebook - Önvalónak való

Hasonló bejegyzések

Vélemény, hozzászólás?

Top